A legcikibb magyar Facebook-kampányok

Magyaroszág Facebook-függő lett. 3,9 millió honfitársunk regisztrált a közösségi oldalon, és ha levonjuk ebből a fake account-ok becsült számát, akkor is a teljes lakosság több mint egyharmada van fenn a Facebook-on, ami hatalmas szám. Zuckerberg médiájának dominanciáját semmi sem veszélyezteti idehaza, hiszen a Twitter, a Foursquare vagy a Tumblr mindössze néhány tízezres – igaz, igen lelkes és befolyásos – rajongói táborral rendelkezik.

A Facebook véleményformáló képessége az országos televíziós csatornákéval vetekszik. Ez  értelemszerűen a marketingesek figyelmét sem kerülte el, hiszen rendkívül alacsony költséggel lehet tömegeket elérni. Mára a Facebook vált az egyik leghatékonyabb hirdetési csatornává.
A Facebook-on megjelenő reklámok minősége természetesen felemás. Ebben a cikkben szeretném bemutatni a szerintem – és itt hangsúlyoznám a szubjektivitást! – legcikibb magyar Facebook-kampányokat.

Lájkold a halálod

Néhány hónapja futótűzként terjedt egy alkalmazás a magyar Facebook-on, amely indián nevet adott a felhasználónak. Ehhez lájkolni kellett egy gyulai kisvállalkozás oldalát, amely a kampánynak köszönhetően közel 1 millió követőt gyűjtött be pár nap leforgása alatt. A kampány éles vitát generált az online marketinges szakmán belül: etikátlansággal, sőt, adathalászattal vádolták egyesek, míg mások zseniálisnak minősítették. A vitát a felhasználók döntötték el: a gyulai kisvállalkozás oldalán továbbra is közel egymilliónyian vannak, nem történt tömeges elvándorlás, nem érezték becsapva magukat az emberek, és az oldal buzz rating-je is megközelíti a 30%-kal kevesebb rajongót magáénak tudható Túró Rudi oldalát.

Hamar megjelentek persze az indiánneves alkalmazás mutációi, ezek közül a legszörnyűbb az volt, amelyik azt ígérte a felhasználónak, hogy elárulja, hogyan fog meghalni. Aki lájkolta, kapott egy fotót például egy kidőlt fáról, alatta a szöveggel, „Te így fogsz meghalni.” A kampány történetesen egy turisztikai honlap számára gyűjtött lájkokat. Míg az indiánneves kampány csak a spamgyanú miatt volt kérdéses, addig a „halálos” kampány marketinghatékonysági szempontból is vitatható. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a turisztikai honlapon megjelenő hotelek menedzserei túlzottan örültek annak, hogy szállodájuk neve a halál fogalmával kapcsolódott össze.

Nagyon lerészegedtél? Egyél egy sajtburgert!

A ciki kampányok másik típusa, amikor egy vállalat nagyon laza akar lenni, de a lazaságból csak erőltetett poénkodásra futja. Ennek példája a McDonald’s közelmúltbeli kampánya.
Ez a kampány azért meglepő, mert az amerikai McDonald’s egyébként számos, példaértékű kampányt bonyolított le, és a marketingesek előszeretettel emlegetik a pozitív esettanulmányok között. A magyar McDonald’s célja itt nyilvánvalóan az volt, hogy azokat a fiatalokat célozza meg, akik egy átmulatott éjszaka után, égő belekkel betérnek valamelyik éjjel-nappali éttermükbe, hogy a maradék három százasukat sajtburgerre költsék. A probléma az ezzel a hirdetéssel, hogy vagánynak akar látszani, de nem mer vagánynak lenni. A szövegezés kicsit óvatos lett, emiatt a lazasága erőltetett. A játék kedvéért megcsináltam a hirdetés őszinte verzióját:

A gusztustalan lájk

Számomra kétségkívül a legcikibb kategóriába azok a lájkgyűjtő kampányok tartoznak, amelyek a lájkért cserébe pénzadományt ígérnek jótékonysági célra. Egy lájk 1 forint – például. Az ilyen típusú kampányok is megosztják a szakmát. Egyesek szerint a lényeg az, hogy a civil szervezetek pénzhez jutnak, a pénzszerzés mikéntje már másodlagos. Mások viszont úgy vélik, hogy egy vállalat jóhírét az etikailag megkérdőjelezhetetlen CSR-kampányok növelik, a gátlástalanság viszont visszaüt. Én ez utóbbi véleményt osztom. Amerikában egyébként a magukra valamit adó vállalatok használják a jótékonysági elemet a kampányaikban, de a direkt lájkgyűjtés pénzadományért cserébe odaát már kifejezetten kínos. Egy pozitív példa a Walmart áruházlánc legutóbbi kampánya, ahol 100,000 dollárt ajánlott fel jótékonysági célra, és a felhasználók 10 kijelölt közösségi projekt közül szavazással dönthették el, melyik kapja az adományt.

Idehaza a legcikibb példa Schobert Norbiék kampánya, amely pár hete futott a Facebook-on. Az egész hirdetés úgy kínos, ahogy van. A képen az update termékcsalád logója látható, a szövegben meg arról van szó, hogy Norbi minden lájk után 100 forint adományt ad rákos (!) gyerekek gyógyítására. Tetszik? – zárul a hirdetés. Nem, Norbi, a rák nem tetszik semmilyen szövegkörnyezetben.

Norbi egyébként viszonylag jól építette eddig a közösségi média jelenlétét, és CSR-tevékenysége is példamutató volt. Ezzel a kampánnyal azonban nagyon mellé lőtt, rossz tanácsadókra hallgatott.

A fenti példák azt jelzik, hogy Magyarországon a vállalatok egy része még mindig nem érti a közösségi média lényegét. Még mindig a lájkok számában méricskélik a közösségi médiajelenlétük sikerét, pedig már a Facebook fejlesztései (Talking about adat publikálása, az Insight vagy a Timeline bevezetése) is azt üzenik, hogy nem a követők száma, hanem a brand iránti elkötelezettségük számít. Lehet valakinek egymillió követője a Facebook-on, ha közülük egy sem válik vásárlóvá/ügyféllé, sőt, a márka iránt elkötelezett, rendszeres vásárlóvá. Előbb utóbb ezek a vállalatok rádöbbennek, hogy nem térül meg a befektetésük, és szkeptikusak lesznek a közösségi médiát illetően. Pedig ha jól csinálnák, megérné.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s